Hétvége

Tegnap alkut kötöttünk Istivel. Ő megeszi az azóta is hűtőben meredező ebébet, a tejfölös gombapaprikást puliszkával, és cserébe én töltött káposztát főzök. Így is lett, megette, úgyhogy nekiálltam vasárnap délben a töltött káposztának. Azért délben, mert délelőtt ócskapiacon voltunk, ill. antik- és ócskapiacon. Ide már én is el fogom tudni vinni az ékszereimet eladásra, ha nem lesz jogi akadálya.
Szóval a töltött káposzta. Gondolom minkenki ismeri, recept nem szükséges. Nyers káposztából készítettem, savanyú nem volt, nem is lenne hol tartsam. Kicsit féltem, hogy nem puhul meg rendesen, mert a káposzta elég kemény volt, de csak ilyet kaptam. Végül nagyon finom lett.

 

Képzeljétek, kaptam végül a Famila-ban leveles tésztát, igaz csak előnyújtott formában, méretre vágva, kb. 10x20 cm-es lapok, 6 darab van egy 450 grammos csomagban. A tegnap míg főtt a töltött káposzta, 3 lapból mustáros-sonkás csigát sütöttem, igaz sonka helyett szalámival, mert csak az volt, de nagyon finom lett így is, 20 perc alatt felzabáltuk azt a pár darabot. A tészta többi részéhez kerestem receptet, míg ráakadtam Lilla túrós táskájára, és mivel volt egy rakás tehértúróm (amivel nem tudtam mit kezdjek) ez lett belőle, finom túrós bukta. Én is kihagytam belőle a mazsolát, mert Barnika nem szereti. A tehértúrót összekevertem porcukorral, nem tettem sokat, hogy nem legyen túl édes, viszont, se tejfölöm se grízem nem volt, ezt kihagytam belőle. Félbevágtam a lapokat, így 10x10-es négyzetek lettek. Kiserítettem kb. kétszer akkorára, közepére raktam a porcukros tehéntúrót, és ráhajtogattam a széleit (de meg eléggé, mert sütés közben kifolyt). Tetejét megkentem felvert tojással, és elektromos sütőben kb. 20-25 percet sütöttem 200 fokon.

Akkor vettem ki, mikor láttam hogy a teteje is megpirult kissé, nagyon finom lett. Most megyek vegyek még leveles tésztát, mert ez a 6 darab fél fogunkra sem lesz elég, és a még megmaradt tölteléket is fel kell használni, ebbe már mazsola is kerül.

A következő "pózolások" tegnap készültek, rájöttünk hogy Barniról még úgy-ahogy van kép, de rólunk nem igazán. Inkább ide teszem fel őket, így biztos megmarad.

 

  

 Azért Barnit is megörökítettük, amint nagy szorgalmasan rajzolt a tévéből. Ez egy újabb szokása, megállítja a rajzfilmet ahol akarja, majd odaül, inkább odaáll egy papírlappal, és lerajzolja amit lát.

És végül még egy kép, a Valentinnapi virágom, még mindig gyönyörű.