2010. január 31., vasárnap

Rövid hétvége

Hát nem is gondoltam, hogy így elrepül ez a pár nap, de mégis. Alig érkeztek meg, máris muszáj hazamenni.
Tegnap (szombat) nagyon jól kezdődött a nap, kimentünk a közeli tópartra, mama és Barni hóembert csináltak, addig én hazarohantam, hogy Barninak vajas kenyeret, a kacsáknak pedig simát hozzak. 

 

Nagyon szép a tó, kicsi, de gyönyörű. Közel van hozzánk, gyalog 10 perc. Be van fagyva most télen, éppen egy kis pár négyzetméteres hely van megolvadva (vagy be sem volt fagyva) ahol a kacsák úsznak. De nem csak kacsa, hanem sirály meg szárcsa is van, gyönyörűek, díszesek. 


Elbeszéltük, hogy ha mi kellene úgy úszkáljunk a jeges vízben és mezítláb mászkáljunk a hóban, nem sokáig bírnánk. Nagyon barátságosak voltak, és a kenyér láttán rögtön odajöttek, szinte versengtek, verekedtek érte. Volt hogy kettő úgy összeveszett egy falaton, hogy egymás nyakába csíptek, és körbe-körbe járkáltak, egyik sem engedte el a másikat. A sirályok röptükben kapkodták el a kenyérdarabokat, nagyon élveztük anyával, hogy hogyan repültek fölöttünk egy-egy darabra pályázva. Amikor elfogyott a kenyér, visszatotyogtak a tóra, és elégedetten úszkáltak. 


Akkora már mi is megfagytunk, úgyhogy hazafele indultunk, de persze előtte Barni még lerombolta a hóembert, anya keserűségére. :D Lett is vita belőle, „többet nem csinálunk semmi hóembert, nem is játszom veled, stb...” stílusú. De hamar megbékültek. Az út ami a tóhoz vezet gyönyörű, anya el volt ragadtatva tőle, hogy milyen ügyes kis házak vannak mindenfele.


Ezután, úgy dél körül, elmentünk egy kicsit városlátogatni, persze a kicsiből elég sok lett, majdnem este értünk haza. Megnéztük a főteret, illetve amit úgy neveznek, mert ez csak egy kis tér, de sok-sok keskeny utca tartozik hozzá, kapcsolódik bele jobbról, balról. Ide csak gyalogosforgalom jöhet be, autók nem nagyon járnak. Tele van üzletekkel, mint ahogy ez egy főtéren szokás, de mi inkább kint tekeregtünk, egyik utcából ki, a másikba be (Api fényképezett :D). Aztán a Lookentorban kötöttünk ki, ez olyan mint nálunk a Mall. Én vettem egy magas szárú kényelmes cipőt, mert a csizmám teljesen tönkrement, átázott. A többiek bámulásztak, közben fagyiztunk is. Végül jött Isti is a melóból, és elmentünk még kaját venni, mert vasárnap semmi sincs nyitva, plusz még ami anyáéknak kellett hazavinni. Ezután hazajöttünk, esti sütés főzés volt, nem sok :D, a férfiak meg lementek a vendéglőbe sörözni. Hamar eltelt a nap.
Ma reggel ahogy felkeltünk, megbeszéltük, hogy elmegyünk Oberhausen-be, a SeaLife nevű „tengeri” állatkertbe. Tizenkettő körül indúltunk, úgy kettőre oda is értünk. A hely gyönyörű, leírni nem is tudom, inkább képekkel ilusztrálom:

 
  
  
  
  
  
  
 


Na ezzel nagyjából el is telt a nap, este hatra értünk haza, ezután már készülődés, búcsúzás volt.
Holnap reggel indulunk a repülőtérre, sajnos... De májusban majd viszontlátjuk egymást.

2010. január 29., péntek

:D

Na eljött a Nagy Nap, ugyanis ma reggel megérkeztek anyumék hozzánk.
Úgy kezdődött, hogy kora keggel keltünk, 5-kor, mert 6-kor akartunk indúlni a szüleim után. Persze Isti még hamarabb kelt, mert ő 4-kor már elvitte a munkásokat dolgozni, minden reggel 5-től kezdenek, kivéve hétfőn, amikor 6-tól. Így 6-kor mi is útnak indúltunk Dortmundba, a repülőgép 7,40-kor érkezett, utána csomag várás stb., végül 8 után picivel megláttuk Barnival "mamát" amint közeledett a mozgólépcső fele egy emelettel lennebb. Volt nagy öröm, Barnika alig bírta kivárni, amíg mama felérkezett. Kicsit vártam, hogy elfordul tőle, játsza a haragosat, mert mindig így csinál, ha valakit sok ideig nem lát. De csak egy pillanat volt, és máris játszani akarta vinni mamát. :D
Lingen körülbelül 140 km-re van Dortmundtól, úgyhogy megálltunk az úton egy benzinkútnál kajálni, szerencsénk is volt, mert pont egy olyat fogtunk ki, ahol Burger King is volt, és ott ettünk. Nagyon szeretem Németországban, hogy itt állandóan promóciók vannak, és persze a konkurens cégek versenyeznek is egymással, igy lett, hogy a McDonalds és a Burger King is kuponokat adott ki, amivel egy menüt sokkal olcsóbban megvásárolhatsz. Természetesen nálam volt ilyen, így 15 euróból 5-ön jóllaktunk :D
Hazaérve megmutattuk nekik a városkát, de csak autóból, mivel az idő elég ronda, havas eső hullott egész nap. Ellátogattunk a Reholand-ba is, ez egy nagyon érdekes hely, főleg nekünk külföldieknek, akik mindig az olcsóbbat keressük. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy turkálót, de nem csak ruhát, hanem mindent meg lehet itt kapni. (Na ja, a minden azért túlzás, de korcsolyától elkezdve eszájgon kereszül a bútorig mindent) Az árak nagyon jók, pl.egy egész szobabútor 120 euro, rengeteg konyhabútor, szék, kanapé van, az ember berendezhetné a házát 3-400 euróból. Miután jól meglegeltettük a szemünket, és elbeszéltük mi mindent nem vihetnek haza anyáék a repülőn, megelégedtünk egy szép bőr aktatáskával, egy borospohárral, és pár kis játékkal Barninak, összesen 2 euróért. Ezután elmentünk kaját venni a Familába, mert már nagyon éhesek voltunk, és jöttünk is haza.
A mai nap nagyon hamar eltelt, mivel mindenki keveset aludt az éjjel, már 8-kor ágyba bújtunk. De már alig várom a holnapi napot...

2010. január 28., csütörtök

Első bejegyzés

Jó reggelt mindenkinek, ez az első próbálkozásom. Nagy kedvem nincs is az íráshoz, mert Barni megint szófogadatlan, és nem akar átöltözni. Tegnap már volt emiatt egy sor vita, kapott is a fenekére, mégsem tanúl belőle. Így kitaláltam, hogy csinálok egy "piros pont - fekete pont"-os listát, hátha nagyobb hatással lesz rá. Eddig nem működik, öltözni még mindig nem akar.



Holnap érkeznek édesanyámék hozzánk látogatni, már rég készülnek, de végre elérkezett az idő. Barni már nagyon várja őket, hiszen itt neki is nehéz, hirtelen szakítottuk el őt otthonról és mindentől amit ismer, óvoda, barátok, mama, tata, stb. Úgyhogy gondolom nagy lesz a viszontlátás öröme, nagyon kíváncsi vagyok már arra a pillanatra. Holnap reggel 5 körül indulunk értük Dortmundba a repülőtérre.

Tegnap délben sütött finom tál muffin:



Ja, nem is mondtam, mi Lingenben lakunk, ez egy kis város, körülbelül akkora mint Régen otthon. nagyon szép város, tiszta, rendezett. Ide költöztünk, miután Isti, a férjem itt kapott munkahelyet, és fél évig külön voltunk. Kezdődött az egész a gazdasági válsággal, amikor Isti elvesztette a munkahelyét, tavaly márciusban. Június végén jött dolgozni Németországba, és mi ketten Barnival decemberben követtük. Azóta tengetjük itt a napjainkat, gondolom még sokáig, a terv úgy szól, hogy kerek két évig, amíg Barninak iskolába kell menni, ugyanis ő most 5 és fél éves.

Egy kis bemutató Lingenről:



Weinachtsfest (Karácsonyi vásár):



Bevásárlóközpont:



Ennyire megőrzik itt az emberek a tisztaságot, kacsák és vízimadarak úsznak minden pataknál, tónál, még a legforgalmasabb utcák mellett is. (Mintha nálunk otthon a Pokloson lenne ez). Ez a kép a város legnagyobb 13 emeletes tömbháza mellett volt kattintva.



Gondolom elsőre ennyi elég, bemutatónak, holnap írok a nagy találkozásról.