Rövid hétvége

Hát nem is gondoltam, hogy így elrepül ez a pár nap, de mégis. Alig érkeztek meg, máris muszáj hazamenni.

Tegnap (szombat) nagyon jól kezdődött a nap, kimentünk a közeli tópartra, mama és Barni hóembert csináltak, addig én hazarohantam, hogy Barninak vajas kenyeret, a kacsáknak pedig simát hozzak. 

 

Nagyon szép a tó, kicsi, de gyönyörű. Közel van hozzánk, gyalog 10 perc. Be van fagyva most télen, éppen egy kis pár négyzetméteres hely van megolvadva (vagy be sem volt fagyva) ahol a kacsák úsznak. De nem csak kacsa, hanem sirály meg szárcsa is van, gyönyörűek, díszesek. 

Elbeszéltük, hogy ha mi kellene úgy úszkáljunk a jeges vízben és mezítláb mászkáljunk a hóban, nem sokáig bírnánk. Nagyon barátságosak voltak, és a kenyér láttán rögtön odajöttek, szinte versengtek, verekedtek érte. Volt hogy kettő úgy összeveszett egy falaton, hogy egymás nyakába csíptek, és körbe-körbe járkáltak, egyik sem engedte el a másikat. A sirályok röptükben kapkodták el a kenyérdarabokat, nagyon élveztük anyával, hogy hogyan repültek fölöttünk egy-egy darabra pályázva. Amikor elfogyott a kenyér, visszatotyogtak a tóra, és elégedetten úszkáltak. 

Akkora már mi is megfagytunk, úgyhogy hazafele indultunk, de persze előtte Barni még lerombolta a hóembert, anya keserűségére. :D Lett is vita belőle, „többet nem csinálunk semmi hóembert, nem is játszom veled, stb...” stílusú. De hamar megbékültek. Az út ami a tóhoz vezet gyönyörű, anya el volt ragadtatva tőle, hogy milyen ügyes kis házak vannak mindenfele.

Ezután, úgy dél körül, elmentünk egy kicsit városlátogatni, persze a kicsiből elég sok lett, majdnem este értünk haza. Megnéztük a főteret, illetve amit úgy neveznek, mert ez csak egy kis tér, de sok-sok keskeny utca tartozik hozzá, kapcsolódik bele jobbról, balról. Ide csak gyalogosforgalom jöhet be, autók nem nagyon járnak. Tele van üzletekkel, mint ahogy ez egy főtéren szokás, de mi inkább kint tekeregtünk, egyik utcából ki, a másikba be (Api fényképezett :D). Aztán a Lookentorban kötöttünk ki, ez olyan mint nálunk a Mall. Én vettem egy magas szárú kényelmes cipőt, mert a csizmám teljesen tönkrement, átázott. A többiek bámulásztak, közben fagyiztunk is. Végül jött Isti is a melóból, és elmentünk még kaját venni, mert vasárnap semmi sincs nyitva, plusz még ami anyáéknak kellett hazavinni. Ezután hazajöttünk, esti sütés főzés volt, nem sok :D, a férfiak meg lementek a vendéglőbe sörözni. Hamar eltelt a nap.

Ma reggel ahogy felkeltünk, megbeszéltük, hogy elmegyünk Oberhausen-be, a SeaLife nevű „tengeri” állatkertbe. Tizenkettő körül indúltunk, úgy kettőre oda is értünk. A hely gyönyörű, leírni nem is tudom, inkább képekkel ilusztrálom:

 

  

  

  

  

  

  

 

Na ezzel nagyjából el is telt a nap, este hatra értünk haza, ezután már készülődés, búcsúzás volt.
Holnap reggel indulunk a repülőtérre, sajnos... De májusban majd viszontlátjuk egymást.