2011. május 28., szombat

Kedves olvasók

Elnézést kérek mindenkitől, aki olvassa a blogom.
Az a helyzet, hogy személyes okok miatt 2-3 hónapig nem fogok tudni ide írni. Egyszerűen képtelen vagyok rá, mivel a kajára rá sem tudok nézni, nemhogy főzni tudjak.
Gond viszont nincs, ez csak egy "mellékhatása" annak, hogy babát várunk :)
Babóca még picike, 10. hétben van, éppen 2 cm, de már nagyon uralkodik rajtam, persze a hormonokkal együtt :))
Az első hónapokban mindig így vagyok, illetve most még rosszabb a helyzet, alig tudok valamit enni és inni.

De addig is, amíg ez az időszak lejár, nyugodtan nézelődhettek a már fent lévő receptek között.

Szép napot mindenkinek.

2011. május 10., kedd

Töltött paprika sütőben sütve

Addig addig nézegettem a Knorr reklámját, amíg gondoltam, elkészítem én is. Az üzletben megnéztem a tasak hátán, hogy mi jár hozzá, őrölt hús, kukorica, paprika, sajt. Nem tudom, minek kell a por, szerintem csak fűszerek meg liszt lehet benne, meg sem vettem, ízesítettem ahogy mi szeretjük.


Hozzávalók:
  • fél kg darált hús
  • 1 konzerv kukorica
  • kis paradicsompüré
  • só, bors, fokhagyma
  • reszelt sajt
  • 5 nagy színes paprika
A darált húst egy tepsiben addig pirítjuk, amíg mindenhol megbarnul, nem marad nyers rész és kis darabokra szétesik. Hozzáadjuk a kukoricát, ízesítjük, majd egy kis paradicsompürével besűrítjük.


Mikor ez kész, megmossuk a paprikákat, félbevágjuk, kikaparjuk a magját, de a száránál egy kis rész otthagyunk, hogy a tölteléket megtartsa (már ahol sikerül).


Megtöltjük a paprikákat a töltelékkel, sajtot szórunk a tetejére, majd tepsire helyezzük és sütőben addig sütjük, amíg a sajt jól megpirul, a paprika kicsit összeesik. Rizzsel tálaljuk.

2011. május 6., péntek

Meggyes máktorta

Edithnél láttam meg a gyönyörű epres máktortát, és rögtön el akartam készíteni. Persze első körben fenn is akadtam a mák darálásán, nem volt mivel, de végül kaptam az üzletben darált mákot. Nem vettem csak egy tasakkal (200 g), mert nem emlékeztem, mennyi kell, így kicsit kisebb tortám lett, átszámoltam a mennyiségeket, és 20 cm-s ügyes kis tortát készítettem. Én most ehhez a tortához írom le a receptet, a 26 cm-s receptje Mohánál található. Nagyon köszönöm a receptet, fincsi volt a torta.


Hozzávalók:
Lapok:
  • 6 tojásfehérje
  • 200 g cukor
  • 200 g darált mák
Fehér krém:
  • 1,7 dl tej
  • 1,5 ek gríz
  • 60 g vaj
  • 40 g porcukor
  • fél citrom reszelt héja
  • 1 tk vaníliakivonat
Meggyes krém:
  • 1 üveg meggy (400 g)
  • 1,5 dl meggylé
  • 30 g étkezési keményítő
  • fél citrom reszelt héja
  • 2 ek cukor
  • őrölt fahéj
A lapokhoz a tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzákavarjuk a darált mákot. Sütőpapírból 4 db 25 cm-s darabot vágunk, majd elosztjuk a habot 4 részre, és 20 cm-s köröket simítunk belőle a sütőpapírokon. 180 fokon 15 perc alatt barnára sütjük őket, bármilyen tepsi megfelel, ami nagyobb a 20 centinél, mert nem folyik el a massza, nem szükséges keret keni, olyan marad, amilyenre mi egyengetjük. Ha megsültek, lehúzzuk róluk a sütőpapírt, hűlni hagyjuk.
A fehér krémhez a tejből és grízből tejbegrízt főzünk, hűlni hagyjuk. A vajat a porcukorral és az ízesítőkkel habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk a kihűlt tejbegrízt is.
A meggyes krémhez leszűrjük a meggyet, kimérünk 1,5 dl meggylevet, hozzáadjuk a cukrot, fahéjat, citromhéjat, besűrítjük az étkezési keményítővel, a végén hozzáadjuk a meggyet is, főzzük együtt kicsit.
Mikor minden kihűlt, összeállítjuk a tortát, lap-meggyes krém-lap-fehér krém-lap meggyes krém-lap stílusban. Tetejére porcukrot szórunk, egy éjszakára a hűtőbe rakjuk, amíg a krémek jól megdermednek.
Amit változtatnék rajta a következő alkalommal, az az, hogy kihagynám belőle a citromhajat, szerintem túl elnyomta a meggy ízét. De ennek ellenére a torta pillanatok alatt elfogyott :)


2011. május 5., csütörtök

Fehérboros sertésbélszín


Igazából csak fokhagymásan akartam lesütni, de ahogy ott pirultak szépen, eszembe jutott a fehér bor...


Hozzávalók:
  • 2 db sertésbélszín
  • 3 sárgarépa
  • 3-4 cikk fokhagyma
  • 2 nagy fej hagyma
  • 2 dl fehérbor
  • só, bors
  • pici olaj
A bélszínt 1-1,5 cm-s szeletekre vágjuk, sózzuk, borsózzuk. Egy lábosban pici olajon minden szelet mindkét felét jól megpirítjuk. Félrerakjuk a húsokat, majd ugyanabban az olajban az apróra vágott hagymát és a szeletelt fokhagymát is megpirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Visszatesszük a húsokat, és a darabolt sárgarépát is. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje (ha kell), és nagyon lassú tűzön (nálam 1-es fokozat) 2-3 órán át pároljuk, amíg a sárgarépa megpuhul és a hús is omlós lesz. Krumplipürével tálaljuk.

2011. május 4., szerda

Rebarbarás morzsatorta

Ezt pár hete készítettem, még az első morzsatorta után. Nagyon finom lett a rebarbarával, még savanykásabb, mint a meggy, jó a kontraszt, fokozza az ízeket :)




A recept ugyanaz, annyi a különbség, hogy itt a rebarbarára, mielőtt a morzsát rátesszük, cukrot is kell szórni, másképp túl savanyú lesz.

2011. május 3., kedd

A tejfölös eper mellé :)

Ezt muszáj ide bemásoljam, annyira tetszik. Köszönöm, Duende.

Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadult piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első termésének színe.

Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartózkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.

Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.

A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.

(Hamvas Béla: A Jóisten uzsonnája)

2011. május 2., hétfő

Epersaláta


Mi mindig csak cukorral ettük, vagy magára. A fiam is nagyon szereti, persze cukorral. Ezért kicsit furcsa volt, mikor hallottam itt, hogy cukorral és tejföllel eszik, összevágva salátának. Idegenkedtem tőle, de mégis kipróbáltam, és nem bántam meg. Annyira finom, sokkal finomabb, mint a sima cukros változat. Recept nincs, pár szem eper darabolva, egy nagy kanál tejföl, cukor ízlés szerint. Érdemes kipróbálni.