Nyamm..., ennek már a neve is olyan, hogy összefut tőle a nyál a szádban, igaz?
Hát maga az étel is fenséges volt. Az ihletet
Timus burgundi marharaguja adja. De nekem se borom, se marhám nem volt. Így lett belőle egy Zita féle bélszínragu. Isti így is megette, méghozzá a mézes almával, pedig az elején nagyon húzta neki az orrát, mikor rájött, hogy az nem krumpli :)
Hozzávalók:
- 2 bélszín
- 5 szál sárgarépa
- 2 nagy fej hagyma
- 3 cikk fokhagyma
- 1 dl olaj
- 2-3 babérlevél
- csipet oregano
- csipet petrezselyem
- só, bors
- 2 kanál liszt
A bélszínt felvágjuk egy centis szeletekre, a nagyobb szeleteket még kettőbe vágjuk, sózzuk, borsózzuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk, megpirítjuk rajta a bélszín mindkét felét, jól kapjon oda. Ha megvan, a bélszínt egy nagyobb lábosba tesszük. A megmaradt olajban megdinszteljük a hagymát, rászórjuk a lisztet, felöntjük kis vízzel, pároljuk 5 percet. Ha megvan, ráöntjük a bélszínre, belerakjuk a sárgarépát, fokhagymát, fűszereket, és felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Miután felfőtt, lehúzzuk a tüzet minimumra, vagy ha elektromos kályha, mint az enyém, az egyes fokozaton főzzük tovább a ragut két órán át. Akkor jó, ha a sárgarépa puha, a hús pedig omlós lett.
Én a fűszeres, mézes almával tálaltam. Nagyon finom volt, de legközelebb az eredeti receptet próbálom meg, mert szerintem a legjobb hiányzott belőle, a burgundi vörösbor.
Desszertnek pedig a tegnap megint
spanyol brióst sütöttem, mi nagyon szeretjük, csak úgy egyszerű fahéjas-cukros töltelékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése