2010. február 26., péntek

Tópart

Már rég szerettem volna írni, de nem igazán volt amit, nagyon egyhangúan telt el ez a hét. Múlt hétvégén szombaton tekeregtünk Dariuséknál, ez már általános szombati vagy vasárnapi program nálunk. A kölykök jól érzik magukat együtt, szoktunk játszótérre menni, vagy éppen Burger King-be. Nagyon odavannak egymásért, ahogy megérkezünk rögtön ölelkeznek, aztán kergetik egymást a házban. Tehát szombaton voltunk Dariuséknál, mert vasárnap Dortmundba kellett menni, érkezett egy új srác dolgozni a vágóhídra. Általában ha valaki új jön, utána mennek, mivel Dortmund Lingentől 170 km, és elsőre kicsit nehéz lenne eljutni, meg a cég is állja az első utat. Aztán ha valaki hazamegy 1-2 hétre, már megbeszéli Vili bácsival, ő szállítja az embereket Dortmundig s vissza. Sokat nem ültünk Dortmundban, csak fél órával a busz előtt érkeztünk, sétáltunk egyet. Abból amit láttam megállapítottam, hogy Lingen sokkal szebb. :) Igaz Dortmundnak csak a külvárosát láttuk, de azért össze sem lehet hasonlítani, az nagyváros, idegen, hideg. Lingen sokkal otthonosabb, családiasabb és főleg zöldebb.

Tegnap sütöttem még egy napocska-kenyeret, most nem a tortaformába tettem, hanem a nagy tepsibe. Így jobban megmaradt a formája a kis cipóknak.


Ma reggel kimentünk Barnival a tópartra, igaz kicsit esett az eső, de a friss levegő jól esett. Elmentünk hogy enni adjunk a kacsáknak. Nálunk melegebb van, jön a tavasz, de ez csak abban nyilvánul meg, hogy egész nap esik az eső. Isti azt mondja egész évben így van, reggel esik, délután süt a nap. Egészen olyan mint a londoni időjárás. Érdekes módon a tó még fagyos, lehet túl vastag a jégréteg, de már körben olvadozik.
Vittünk magunkkal egy fél szeletelt kenyeret, a madarak hamar fel is falták, Barnika nagyon élvezte.

 
  
  
  
  

Ezután felfedeztünk Barnival egy nagyon jó játszóteret, a tó másik felén. Ott következik egy kis erdő-rész, utána megint házak, kis utcák. Ott kóboroltunk ketten, és egy focipálya mellett ott volt a játszótér is. Igaz egyedül voltunk, mert abban az időben mindenki otthon ült, de élveztük.

Ezután elmentünk Istivel Lohne-ba a Daihatsu képviselethez csapágyat rendelni, mindjárt esik ki az autóból, olyan hangosan szól. Mi ketten Barnival elmentünk vásárolni addig, szemben volt egy ALDI.
Na mi ez?

 

Nem, nem süti, és nem is keksz. Azaz hogy keksz, csak hát...


...kutyakeksz :D
Barni betette a kosárba, azzal a jelszóval, hogy ő kekszet kér. Meg is vettük, szépnek nézett ki a csomagolásban, a címkét pedig nem olvastam...eddig, mert ezután fogom. Kacagtunk is rajta az autóban egy sort.

U.I. A ma esti "ebéd": tejfölös gombapaprikás puliszkával.


Lehet hogy a képen nem a legszebb, de nagyon finom... legalábbis nekem, mert Isti csak az orrát húzza neki.
Én tudom, hogy egy nő ígényeit nehéz kielégíteni, de könyögrök, ha tudja valaki mi kell egy férfinak, jelentkezzen!!!

Nincsenek megjegyzések: