Gesztenyénél láttam meg valamelyik nap a sok bonbont és eszembe jutott, hogy valahol nekem is van bonbonformám. Gondoltam, lesz ami lesz, kipróbálom, ha nem egyéb, kikanalazzuk majd a formából a csokit, úgy is finom lesz :) Meglepetésemre egész jól sikerül, készítettem nugátost, karamellást és nugátos-karamellást :)
Amit még nem tudok, az az, hgoy hogyan lesz majd olyan szép fényes a bonbon. illetve az elméletet tudom, csak hát a sima villanyos kályhán nehéz betartani, hogy ne melegedjen túl a csoki.
Persze bonbonpapírom nem volt, úgyhogy csak így fényképeztem.
A csokiburokhoz sima étcsokit használtam, az volt itthon, mivel ugye vasárnap jutott eszembe a bonbonkészítés és olyankor minden zárva :) Ezt felolvasztottam, és kétszer kikentem vele a formák oldalát egy ecset segítségével, a két kikenés között persze hűtőbe tettem a formákat.
A karamellás töltelékhez
Gesztenye receptjét használtam, de csak féladagot készítettem, mert nem tudtam, mennyi lesz belőle és a mennyiség kicsit soknak tűnt. Ehhez 125 gramm cukrot karamellizáltam, majd hozzáöntöttem 125 ml tejszínt, amitől kicsit megkeményedett a cukor, hozzátettem 30 gramm vajat és 30 gramm mézet és egy pici sót. Addig kavargattam, amíg szép krémes lett, aztán hagytam kihűlni.
Nugátból is csak 100 grammot készítettem, 33 gramm darált erdei mogyorót kevertem össze 33 gramm porcukorral és 33 gramm olvasztott étcsokival. Ezt is hagytam kihűlni, sőt hűtőbe is tettem, hogy kicsit keményebb legyen. Amint minden elkészült, és a csokiburok is megszilárdult, beletettem a tölteléket, karamellát, nugátot, vagy félig nugátot és rá karamellát. Ezután ecsettel "befestettem" csokival a tetejét, amilyen egyenesen csak tudtam. Próbáltam szép egyenesre húzni, de nem mindig sikerült, viszont ez semmit sem rontott az ízén :)
A hűtőben hagytam állni még egy órát (igazából csal fél órát, mert már nagyon türelmetlen volta és kíváncsi), aztán megfordítottam a szilikon formákat, picit megnyomtam a tetejét, és láss csodát, szépen kiestek belőle a bonbonok (ez után öt perc ugrálás következett, persze örömömben, és a dicséretek bekebelezése :)).